Reggeltől estig lehetne a kulturális, szokás vagy éppen ízlésbeli különbségeket sorolni Európa és Amerika között. A korábbiakban már összegyűjtöttem a 11 legmeglepőbbet, amivel itt találkoztam, azonban közben további furcsaságok jöttek velem szembe, így született meg az újabb lista.

Nem merem állítani, hogy ez mind így történik az egész kontinensen, mint ahogyan azt sem, hogy ezek nem lehetnek esetleg jellemzőek valamelyik európai nagyvárosra, azonban úgy gondolom, hogy ezek azok, amelyek más, hozzám hasonló kulturális és szociális környezetben élő emberek számára is érdekesek lehetnek.

Táska a földön

Egyrészt azt hallgatom kicsi korom óta, hogy úrinő nem teszi a földre a táskáját, másrészt, akik babonásak, azt mondják, hogy kifolyik belőle a pénzünk, vagy a szerencsénk, ha így teszünk. De egyszerűen csak gondoljunk arra, hogy otthon keresünk valamit az asztalon vagy az ágyon fekvő táskánkban valamit… a táskánkban, ami előtte a földön hevert. Tudom, hogy milyen nagy fejtörést okoz egy kávézóban, vagy a moziban, ha a szék nem alkalmas arra, hogy ráakasszuk a táskánkat, azonban az elmúlt években egyre többen hordanak maguknál asztalra tehető táskaakasztót. Nos, úgy tűnik, itt se nem babonásak, se nem szívbajosak különösebben a hölgyek, ugyanis jellemzően minden további nélkül ledobják a földre a táskájukat. A múltkor szemtanúja voltam egy étteremben, hogy egy asztalnál 3 nő vacsorázott, mindhárom mellett a földön hevert egy-egy (na nem megpakolt, már-már utazóbőrönd méretű shopper) borítéktáska.

Zászlók

Eddig is tudtam, hogy az amerikai identitástudat simán vetekszik a franciákéval, sőt, ugye Európában is rengetegen hordanak amerikai zászlós vagy éppen L.A. vagy N.Y. feliratú ruhadarabokat, azonban az tényleg meglepett, hogy gyakorlatilag minden második házon, kertben, autón, épületen, boltok, éttermek homlokzatán, ablakokban amerikai zászló lobog.

Alvás a metrón

Tekintve, hogy meglehetősen nagy távolságok vannak a városon belül, főleg ha Brooklyn egyik végéből Manhattan másik végébe utazik az ember, előfordul, hogy akár másfél-két órát is a metrón tölt. Éppen ezért eléggé jellemző, főként este 10-11 körül, hogy az emberek útközben elalszanak a metrón ülve. Ezt ne úgy képzeljük el, hogy egy-két ember, hanem konkrétan pl. a metrókocsiban ülő 20 emberből tíz-tizenkettő. Abba jobb bele sem gondolni, hogy hányan tehetnek meg fölöslegesen plusz távolságokat, mert elszundítanak, és így nem szállnak le időben.

„It’s not my job – Ez nem az én feladatom”

Megmondom őszintén, ez az, ami engem a leginkább zavar itt, főként mivel kiskoromban próbáltak arra nevelni, hogy legyek illedelmes és figyelmes, és bizony felnőttként is próbálom ehhez tartani magamat. Láttam már példát arra, hogy valaki a próbafülke felé tartva jó pár ruhadarabbal, az egyiket elejtette, ránézett, majd tovább sétált. Arra is láttam már példát, hogy az illető felállt az ülésről a metrón, közben leesett a földre az öléből az újság, amit éppen olvasott, ránézett, majd leszállt. Sőt, azt is volt szerencsém végignézni, ahogy négy velem egyidős lány ült egy asztalnál egy étteremben, levertek az asztalról egy kanalat, mind a négyen konstatálták, hogy az evőeszköz a földön hever, majd folytatták a beszélgetést. Ez valószínűleg az itt meglévő általános nagyon laza mentalitásból fakad, ami sokszor sajnos érdektelenségbe csap át, arról nem is beszélve, hogy az emberek előszeretettel hivatkoznak arra, hogy „ez nem az én feladatom”. De akkor mégis kié???

Pharmacy

Joggal feltételezhetnénk, hogy gyógyszertárról van szó, azonban nem az otthoni, hagyományosan vett értelemben. Egy valamennyire drogéria, részben élelmiszerüzlet, jórészt pedig gyógyszertár egyveleget kell elképzelnünk. Ahol egyébként állateledelt, játékokat és magazinokat is lehet venni. Illetve ugye, kiváltani a receptre felírt gyógyszereket is. Tulajdonképpen hasznos, csak elsőre nagyon furcsa volt.

Performansz a metrón

Gyakorlatilag képtelenség úgy utazni a metrón, hogy ne szálljon fel valaki előbb-utóbb, aki énekel, táncol, hangszeren játszik, a kapaszkodókon tekereg, vagy éppen szaval abban reménykedve, hogy a metró közönsége a műsorszámot pár dollárral jutalmazza. Ez általában meg is szokott történni, és ha nem napi öt ilyenbe előadásba botlik bele az ember, tulajdonképpen egészen szórakoztató tud lenni.

Borravaló

Bár otthon még mindig sokan kínosan érzik magukat, ha borravalót kell adni, mert nem tudják, hogy lehet-e adni kártyás fizetéssel, mennyit is illik, ott kell hagyni, vagy több pénzből kell visszakérni, arról nem is beszélve, hogy sokszor nem egyértelmű, hogy ezzel valóban a felszolgálót fogjuk jutalmazni, vagy éppen a tulajdonost gazdagítani. Amerikában azonban abszolút működőképes kultúrája van a jattolásnak, olyannyira, hogy sokszor a számlán a végösszeg alatt van feltüntetve a „javasolt borravaló”, tehát ki van számolva, hogy ebben az esetben mennyi a 15, 18, 20%, merthogy ennyit minimum illik adni. Kártyás fizetésnél, amikor aláírjuk a bizonylatot, külön részletezve van, hogy mennyi az összeg, nekünk kell kitölteni, hogy mennyi „tip”-et szeretnénk adni, majd pedig azt, hogy így mennyi a teljes összeg, amit levonhatnánk a számlánkról. Vettem itt egy régebbi telefont, amiben a „számológép” menüpontban konkrétan van egy „borravaló” kalkulátor, ahová beírhatjuk, hogy mennyit kellene fizetnünk, illetve, hogy hány százalékot szeretnénk pluszban adni, így még csak számolgatnunk sem kell.

Barbecue party

Ne gondoljuk, hogy ahhoz, hogy áthívjuk a barátainkat egy kis sütögetésre, méretes kerttel kellene rendelkeznünk. Nyilván nem Manhattan közepén, de Brooklynban jellemző, hogy bár az emberek sorházakban élnek, és nincsen kertjük, fogják a grillsütőt, egy asztalt, székeket, az ételeket és italokat, és nekiállnak barbecue partyt tartani a ház előtt. Akkor is, ha mindez csak a kocsibeállón vagy a járdán megvalósítható.

• furcsa new york utazás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!