Csak hátra ne kelljen ülni – Toyota C-HR 1.8 Hybrid Executive

Szinte a világ valamennyi pontján kapható, sőt még a neve is azonos minden országban. Az egyik legmegosztóbb formavilágú autó, ami jelenleg fut az utakon. Európában a 6. legnépszerűbb kompakt kategóriájú SUV, amelyből a gyártás kezdete óta évente több mint 100e darab talál gazdára. Igen, ez a C-HR.

Hazánkban a Toyota tarol az elektromos és zöld autók piacán, ezen belül az úgynevezett full-hybrid piacot szinte egyedüliként tartja a kezében. A CH-R ezen a listán a 3. helyen áll, csak egész kicsit lemaradva az egy kategóriával nagyobb RAV4-től. Összesen 1342 darab talált gazdára belőle 2019-ben. 3,5 év után, tehát a modellciklus közepén elérkezettnek látta a gyártó, hogy ráncfelvarráson essen át a típus.

A márka, amely 15-20 évvel ezelőtt olyan unalmas autókat gyártott, hogy veszélyhelyzetet volt képes teremteni azáltal, hogy elaludtak tőle az úton közlekedők, pár év leforgása alatt a teljes modellpalettát lecserélve elkezdett kifejezetten izgalmas modelleket gyártani. Az izgalom persze néha át tud csapni túlzó, követhetetlen vonalvezetésbe, de van, amikor a japán mammutcég igazán jól elkapja a fonalat.
Lehet a CH-R-t szeretni vagy éppen utálni. Egyet viszont nem lehet, érzelem nélkül elsétálni mellette. A formavilág olyan mértékben előremutatónak bizonyult 2016-ban, hogy nem volt szükség lényeges formai különbségeket végrehajtani a dizájnon. Avatatlan szem talán észre sem veszi, hogy át lett dolgozva az első lökhárító, sportosabb és élesebb vonalakat találunk a hátsó lámpáknál, spoilernál is, de talán ezek csak a minimális kötelező körök, hogy az aktuális arculatba még inkább passzoljon a modell. Az arculatba, amelynek talán meghatározó alapköveit pont a C-HR-ben kell keresni.
A lényeges változásokat, ha az utastérben keressük, akkor szintén csalódnunk kell. Az új C-HR gyakorlatilag itt sem változott sokat. A legszembetűnőbb változás a középkonzol tetején található. Megjelenésében és ami a legfontosabb, technikailag fejlődött a központi szórakoztató egység. Jobb és bal alsó sarkára kapott két fizikális szabályozó gombot, de ami nagyon lényeges, végre tükrözhető a mobiltelefon a központi kijelzőre. Ezzel a Toyota legalább 2-3 éves lemaradását dolgozta le, hiszen nem találni másik márkát, aki ezt a szolgáltatását ne adná már új járművéhez. A világ legnagyobb autógyára ezt a deficitet nem engedhette meg magának. Az utastér esetében sem volt egyébként panaszra okunk. A használt anyagok remek minőségűek, csak úgy, mint az összeszerelés. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy prémium minőségű a beltér. A vagány, dinamikus formák remek hangulatot teremtenek, és egyáltalán nincs olyan érzésünk a vezetőülésben ülve, hogy elnyomna bennünket a túl sok formai elem. Sőt, kifejezetten kellemes módon vesz körbe és tényleg úgy áll kézre minden, hogy ergonomikus is egyben. Az ajtón és egy - két helyen talán túl sok a kemény műanyag, illetve az Executive felszereltségben a zongoralakkos felület, amit azért el lehetett volna felejteni, de összeségében elfogadható mértékű. A hátsó ülések esetében sajnos nincsen változás. Ami kívülről előnyös design, az sajnos belülről pont a másik véglet. Továbbra is inkább büntetés, de legalábbis klausztrofóbiás kihívás a hátsó ülésen hosszútávon utazni. Bár az ülőlap valamivel magasabban van, mint az első ülések szintje, de így is a roppant kicsi, jelképes méretű hátsó ablakokon alig lehet kilátni, nagyon összenyomott a tér méretében, és a fekete tetőkárpit miatt hangulatában is.

Az új C-HR 3 féle motorral kapható. Egy hagyományos 1.2-es 116Le-s turbó benzinmotorral, amely rendelhető 4 kerék meghajtásos változatban, valamint egy 1.8l-es és egy új 2.0l-es hybrid meghatással. Előbbi 122Le-s, utóbbi pedig 184Le-s teljesítmény leadására képes.
Tesztautónk az 1.8l-es motorral volt felszerelve. Ezt a motort elsősorban azoknak ajánlom, akik a megtett kilométerük, illetve idejük nagyrészét városban töltik. Ennek az erőforrásnak ugyanis ez a fő terepe. Éppen elégséges a gyorsulása a lámpák közötti gyorsulásokhoz és mindeközben rendkívül alacsony fogyasztási adatokat képes produkálni az autó. Ki kell hangsúlyozni, hogy a full-hybrid motor vezetését meg kell szokni. Az elektromos motor ugyanis automatikusan ki/be kapcsol, hol önállóan dolgozik, hol a benzinmotorral együtt vesz részt a meghajtásban és van olyan is, hogy egyáltalán nem üzemel. Ez mindig a vezetési helyzetnek, sebességnek a függvénye, amelyet a Toyota tökéletes rendszere önműködően kapcsol. Városban kis odafigyeléssel könnyen elérhető 4,5l körüli fogyasztás. Országúton szintén jól fogyaszt a C-HR, itt 5-5,3 között mértük az átlagot. Autópályán sajnos más a helyzet. Itt a fogyasztás is megnövekszik 6,5-7 liter közé, de ami a legzavaróbb az a kellemetlen és hangos motorzaj. A szívó benzines motor égtelen üvöltésbe kezd minden gyorsításkor, de autópálya tempó esetében ezt nem hagyja abba. Hiába a remek hifi rendszer, amelynek kellemes hangzása remekül betölti az utasteret a városban vagy alacsonyabb tempónál, magas sebességnél ezt is elnyomja a motor üvöltése. Ebben sajnos nem fejlődött a típus. De, mint mondtam, ezzel a motorral elsősorban városi, elővárosi közlekedésre ajánlanám ezt a modellt.

A C-HR csomagtartója nem túlságosan nagy, 377l, viszont szabályos formájú, ezáltal jól pakolható. Az ülések előre hajtásával pedig tovább bővíthető úgy, hogy a padlószint is teljesen síkban marad.

Az új C-HR továbbra is remek autó maradt, a telefon integrálásával pedig kiküszöböltek egy régen zavaró hiányosságot. A sportos vezetést ez a motor nem adja meg, csupán a formát, de a ráncfelvarrás során megkapott új 2.0l-es hybrid valószínűleg ezen a téren is komolyat lép előre. Bízom benne, hogy hamarosan azt is tesztelni tudjuk. Addig pedig marad, nem utolsó sorban a környezetvédelem.