Két ember létezik a Földön. Az egyik, aki kételkedik abban, hogy a Dacia jó autó, a másik, aki már tudja. A mostani történet arról szól, hogy miként kerültem az első csoportból a másodikba.

1999-ben vásárolta meg a Renault gyár a román márkát és 2004-ben mutatta be az új égisz alatti első modelljét, a Logant. Sokan nem hittek benne, többek között én sem, hogy sikerül-e megcsinálni azt a csodát, amelyet a Porsche csoport tett a Skodával. Lehet sztereotípiából fakad és Európa többi részén nincsen ilyen nagy mértékű negatív felhangja a román szónak a cseh-vel szemben, de azért ez a gondolat nem volt egyértelműen sikerre ítélve.

Az tény, hogy a Dacia midig is Renault modelleket gyártott, hiszen a Renault 8, majd a sokak emlékezetében megmaradt Dacia alapját a Renault 12 adta. Tehát a közös szál és az azonos alapokon nyugvó technikai tudás meg volt Romániában.
Aki a negatív forgatókönyvre voksolt, az bizony komolyan tévedett. A Dacia elképesztő sikeres és évről-évre vetkőzi le a múltból eredő negatív beidegződést. A fiatal generáció, tehát a 80-as évek legvége után születettek pedig már semmiféle ilyen emlékkel, tapasztalattal nem rendelkeznek, így számukra valószínűleg teljesen érthetetlen, amiről itt hablatyolok.

Hiszen mi is itt a lényeg? 2010-ben bemutatták a Dacia Dustert, a márka első SUV-ját, amely kezdettől fogva a sikerlisták élén szerepel. Alapjait, és többek között a 4x4 változatoknál a meghajtást a Nissan adta.
A Dacia koncepció zseniális, ezzel a márkával a Renault csoport az alacsony áru szegmenst célozta meg, de ez nem azt jelenti, hogy rosszat adnak alacsonyabb áron, hanem azt, hogy a felhasznált anyagok esetében nem prémium minőség kerül az autóba, technológia szempontjából pedig valamivel „régebbit”, jellemzően az előző generációs Renault, Nissan modellek technikáját.
Olyan emberek számára kezdett így a Renault/Dacia új autót kínálni, akikben korábban fel sem merült, hogy használt gépjárművön kívül más is elérhető. 2013-ban kapott a Duster egy minimális ráncfelvarrást, majd 2017-ben bemutatták a második generációt.

Nagyon nehéz előítéletek nélkül autót értékelni. De próbálja ki mindenki, akinek esetleg 15-16 év eltelével is van a Daciaval szemben, hogy letakarja a logót az autón. Ugye? Működik! A Duster kívülről kifejezetten jól néz ki és belülről sincs szégyenkezni valója. Persze nem azt mondom, hogy a világ legkomolyabb komfortjával rendelkezik, de ne is ezt várjuk tőle. Az általunk tesztelt, limitált szériás, 15 éves jubileumi modell, számos további kiegészítővel is rendelkezett, mint a tolatókamera, holttérfigyelő, ülésfűtés, automata klímaberendezés és még így sem került sokkal 6 millió forintnál többe. Nagyon kellemes felszereltség és rendkívül kényelmes, szinte kompromisszummentes méretű nem csak városi terepjáró közel sem kapható ennyi pénzért. De az, hogy olcsó, csak egy szempont. A másik, hogy legyen jó. És bizony a Dacia Duster egy jó autó.
Külsőre rendkívül robosztus, valódi terepjárós formavilággal rendelkezik. Viszonylag kevés a külső változtatás az elődmodellhez képest, de az a kevés igazán jót tett neki. Oldalról az első sárvédő mögötti fekete műanyag betét és a módosított négyzetes formájú hátsó lámpák sokat dobnak rajta.

A belső formaivilágban semmi olyat nem lehet találni, amit különösebben kifogásolni lehetne. Egyszerű, jól átlátható a műszerfal. A nagy központi kijelző menürendszere könnyen kezelhető és a telefonunk is kitükrözhető rá. Az ülések teljesen kényelmesek és mutatósak a fekete szövetborítást megtörő kék minták a jobb és bal szélein. Ugyanez a kék szín jelenik meg az ajtóbehúzón, a váltókar és a légbeömlők körül. Kell is bele ez a kis szín, mert enélkül vészesen sivár, fekete lenne a hangulat. Így is nagyon domináns a fekete szín, de számomra egyáltalán nem volt bántó.

Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy élvezetes volt vezetni a Dustert. A kormány jó fogású és közvetlen, a futóműve pedig remekül illeszkedik a magyar utakhoz. A 115Le-s dízelmotor, amely vegyes használat mellett 6,7 litert fogyasztott – sok autópályán töltött kilométerekkel, ami határozottan rosszat tett az átlagnak – kellemesen vitte a kasznit. A váltó pontos, viszont nagyon rövid az áttét, így elég gyorsan kellett váltogatni. Ez volt talán számomra az egyetlen kényelmetlen pont.

A hátsó utastér is jónak mondható, a lábtér átlagosnak. A Duster csomagtere alaphelyzetben sem rossz méretű, 455l, viszont az oszthatóan dönthető hátsó ülésekkel gigantikus méretűre, közel 1500l-re bővíthető.

Összességében a Duster egy remek autó, lényegesen többet ér, mint amit kínál. Az értékcsökkentő tényező egyedül az egyelőre gyenge presztízs. Nem látok a jövőbe, de azzal, amit kínál a Renault csoport, ezeknél az autóknál pár év és lényeges változás lesz várható. Mert ugyan az anyagok nem a legjobb minőségűek, sok a kemény műanyag, előfordulnak olyan alkatrészek, melyeket régi kifutott típusokban láttunk utoljára, de az összkép, a funkció rendben van. Ez pedig számos vásárló esetében, akik nem érzelmi, hanem funkcionális szempontból vásárolnak autót az egyetlen szempont. Ez alapján pedig ez az autó 10 pontból 10-et érdemel.

• dacia duster

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!