Másképpen izgalmasak – VW Sharan és Seat Alhambra

Egyszerre írni két autó tesztjét komoly kihívás. A VW Sharanról és a Seat Alhambráról szól a cikk. A Seat Alhambráról és a VW Sharanról szól a cikk. És persze bolond, aki mindent kétszer mond, kétszer mond, de ez esetben persze senki sem az, hiszen a két autó szinte teljes mértékben megegyezik.

De azért van különbség, például a kormányon lévő logó az egyik esetben egy S betűt ábrázol, a másik esetben pedig VW-t. Most így hírtelen más nem jut az eszembe, de nem is ez a lényeg. Az, hogy a konszernen belül azonos típusokat találunk nem kizárólag ennek a modellnek a sajátja és nem is kizárólag a Porsche csoportnál találunk ilyen példákat, éppen ezért kár ezen rugózni. Magyarországon talán a VW-nek nagyobb a presztízse, de ennél a típusnál azt javaslom mindenkinek, hogy azt válassza, aminek aktuálisan jobb az ára.

Szinte hihetetlen, hogy jövőre lesz 25 éve, hogy az első Sharant/Alhambrát bemutatták és az még inkább hihetetlen, hogy ez alatt az idő alatt csupán a második generációs típusnál tartunk. Az első generációt, mely két ráncfelvarrást is megélt 2010-ben váltotta a most is futó modell. Manapság megszokhattuk, hogy 6-7 évente új modell jön ki, így a jövőre tervezett harmadik széria igencsak időszerűnek mondható. Az eltelt negyed évszázad alatt a kategória meghatározó, sőt vezető szereplője lett a konszern két autója. A Seatból 440e darab, a VW 800e darab fölötti eladást tudhat magáénak a konszern. Ez az elképesztő eladott darabszám pedig nem a véletlen műve. A modellpáros a portugáliai Palmelában készül, ami megerősíti azt a gondolatom, hogy bizonyos piacokon, tradicionális okokból jobban megéri Seat emblémával, míg másokon VW-vel árusítani a járművet.

Rengeteg tesztet olvashattunk már az utóbbi 9 évben, vagy a ráncfelvarrást követő 4 évben az MPV (multi-purpose vehicle) szegmens legkiválóbb autójáról, és ha már az első nem lehettem, aki írt a második generációról, a modellváltás előtt, lehet, én leszek az utolsó.

Be kell vallanom, nem bizsergő izgalommal ültem be először az Alhambra, majd a Sharan volánja mögé. Ez nem egy sportautó, sem pedig egy izgalmas szedán, nem egy menő dzsip, sőt még csak nem is egy divatos cross-over, melyek divatos formája tűzbe hozza a szíved. Mégis, pár nap alatt rabul ejtett a praktikumával, a variálhatóságával, kényelmével. A sok apró és jól átgondolt részlettel, amitől a Sharan/Alhambra a család legjobb barátja lehet.

Nem ajánlom ezt a kocsit azoknak, akik 20-30 éves plázacicák szívét akarják meghódítani, mert ezen lányok számára ez a kocsi láthatatlan. Az árelvárásokkal kapcsolatos mércéjüket ugyan biztosan eléri, hiszen 15-16M Ft-os autókról van szó, viszont nem azt sugallja, amit szeretnének. Egy szó, mint száz, mélyen meghajolok az előtt, aki ezzel a kocsival szedi fel az iménti lányokat.
Másképpen menő ez a kocsi, máshol találjuk az értékeit. Annyira praktikus, hogy a képzeletbeli skálán ez után az autó után nincsen több rubrika, ez a praktikusság végső határa. 7 teljes értékű rendkívül kényelmes ülést találunk benne, melyek a beszálláskor pont a legjobb magasságban vannak. Jó az oldaltartásuk, megfelelően hosszú az ülésfelület és kényelmes a pozíció is. Elöl kettőt, a középső sorban hármat, majd leghátul újra kettőt helyeztek el. Az utolsó sorba hosszú távra felnőttet nem ültetnék, de gyerekek számára igazán ideális, sőt izgalmas, vágyott hely tud lenni. Mindenféle módon lehet ezeket az üléseket állítani, hajtogatni, annak megfelelően, hogy mire van éppen szükség. A használatban lévő hátsó sorban lévő két ülés után, még mindig marad valamennyi pakoló terület, körülbelül annyi, mint egy VW Polóban alaphelyzetben. Ez nem sok, de a napi bevásárláshoz tökéletesen elegendő ez is. A másik véglet, amikor minden ülést lehajtunk, akkor ennek a térfogatnak akár a tízszerese is befér a kocsiba. Ez pedig már teherautó kategória. Mindenhez jön egy 2,4t vontatási képesség, annyi tároló rekesz, pakolóhely, hogy megszámolni sem tudtam. Tálca az első ülés mögött, elektromos oldalajtó, mindenféle kiegészítő, amivel a normál ülésekből gyerekülést tudunk varázsolni. Szóval annyi lehetőség, hogy más autóban, ha a felével találkozunk is, akkor is azt mondanám, hogy kitűnő a variálhatósága.

A műszerfal és a kezelhetőség Porsche konszern sztenderdeket követ. Pofon egyszerű használni, nem kell azzal foglalkozni, hogy külön gyakorlati órákat vegyünk, mint más autókban, ahhoz, hogy megtanuljuk. Ez utóbbi egyébként lehet apróságnak tűnhet, de egyáltalán nem az. Aki ilyen kocsit vásárol, annak más problémája van, mint például 3-4 gyerek terelgetése. Nem kis dolog, ha az energia nem erre megy el.

A cikk elején leírtam, hogy nem egy új design-al találkozunk, ha Sharant/Alhambrát vásárolunk, még sincs rossz érzésem, ha a beltérről kell beszélni. Igazán mutatós, és nyilvánvaló a korát meghaladta annak idején, mert még most is igazán kellemes, konzervatív hangulatot ad.
Végül, de nem utolsó sorban ki kell emelnem a motort, vezethetőséget, fogyasztást. Beszélünk egy közel 5m hosszú autóról (4854mm) és ennek ellenére elképesztő könnyű vele manőverezni, jól kanyarodik. A kapcsolódó automata 7 sebességes DSG váltó tökéletes hozzá és amennyiben nem versenygépnek használjuk, és normál tempóban autózunk 6,5 liter alatti átalagfogyasztással hálálja meg. Ha pedig éppen gyorsítani kell, akkor sincs gondja, jól tartja a 150-160km/h sebességet is. Az utastérben a zajszint és a beszűrődő hangok teljes mértékben elfogadhatóak.

A két autóval töltött pár nap tökéletes magyarázatot adott a modell sikerére. Kiváló autóról van szó, amely számos egyéb funkció betöltésére is alkalmas a nagycsaládi kedvenc szerepen túl. Lehet akár taxi, rendőrautó, de akár olyan manager autó is, ahol a választáskori lényeg a funkcionalitás és nem a feltűnősködés volt. Nagy kíváncsisággal várom az új modellt, hiszen olyat kell majd jobbá tenni, aminek sem formailag, sem pedig funkcionalitásában jelenleg sincs baja.