Fiatalok szlengszótára
Édesanyám egy fiatalos, laza, de erős nő. Hétvégente hazatérve a vidéki kisvárosba, nagy lelkesedéssel kérdezgeti az elmúlt hét fontos fővárosi eseményeit, amit én hűségesen meg is osztok vele hétről hétre. Azonban észrevettem egy különös reakciót: a nagy sztorizgatás közben oda sem figyelek a nyelvezetre, amit használok, így néha olyan szavakkal, kifejezésekkel fejezem ki magam, amit ő nem ismer.
A városban, ahol felnőttem minden korombeli fiatal valahogy kapcsolódott egymáshoz, a kapcsolatrendszereket legjobban egy átláthatatlan és kibogozhatatlan pókhálóval lehetett volna szemléltetni. Ki volt szerelmes kibe, ki volt jóban kivel, ki utált kit, stb., csak a szokásos gimis-tinis hercehurca. Így nem volt meglepő, hogy kialakult - azaz használat közben is formálódott – egy leginkább egymás között használt szleng. Nem kell szélsőséges megjelenési formákra gondolni, csupán néhány kifejezésre, amit szüleink, nagyszüleink nem feltétlen értettek első hallásra. Mi ezt tudtuk is, ezért csináltuk. Meg persze azért, hogy tartozzunk valahova, és ezt az összetartozást ki is fejezzük – ami akkor teljes mértékben öntudatlan cselekvés volt.
Ahogy pillanatok alatt, egy pálfordulással a fővárosban találtam magam, a megszokott, túl sokat használt, néha már-már zavaró, de levetkőzhetetlen beszédstílust szép lassan felváltotta egy új. Azt hittem, csak nálunk, az egyetemen ismerik és használják ezeket a kifejezéseket, majd mikor különböző ismerőseimtől, a város különböző pontjairól viszonthallottam, nagyra kerekedett a szemem. Arra a következtetésre jutottam, hogy 1) a hülyeség gyorsan terjed, 2) ami egyszer elterjedt, legyen az kifejezés, hagyományteremtő kezdeményezés, vagy egy újszerű gesztus, akaratlanul magával sodorja az adott társaságot, sőt annak szkeptikusabb tagjait is. Ezen a konklúzión felbuzdulva, összegyűjtöttem egy, a pesti fiatalokra jellemző szószedetet. Íme, a fiatalok értelmező kéziszótára.
Adás, adom: Az adni igei és főnévi alakját akkor használjuk, mikor egyetértünk. Általában önálló alakban fordul elő, azaz nem követi semmiféle tárgymegnevezés.
Például: „Milyen ez a felső?” „Adás.”, vagy „Milyen jó lenne elutazni az Államokba.” „Adnám.”
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Kommentek