Városi Luxus – Audi A3 S line 35 TSFI

A kompakt kategória választása sok esetben egy kompromisszum eredménye. A választási szempont az, hogy legyen az autó mindenre alkalmas. Divatosan mindenre is. Ezt az elképzelést leginkább persze anyagi szempontok motiválják. Szerencsére nem mindenkinél és nem minden esetben a pénz motivál egy döntést. Az Audi A3 ugyanis nem a kompromisszumokról szól.

Ha rövid, egy mondatból álló tesztet szeretnék írni, akkor azt is írhatnám, hogy olvassák el az Audi A6 tesztjét és képzeljenek el minden méretet kicsiben. Ez az Audi A3!
Nem könnyű pálya az Audié, hiszen a mai világban eladni egy autót, amit nem SUV-nak hívnak, egyáltalán nem könnyű. Hiába hibátlan, a divat által vezérelt vásárlói igények, különösen ennél a célcsoportnál erősen meghatározzák a formavilágot. Korábban számos tehetős barátom felesége járt Audi A3-mal, ezek a lányok most 15centiméterrel magasabban, egy SUV-ben ülnek. Más célcsoportot kellett találni, a kicsit elfeledett és méltatlanul mellőzött A3-nak. Talán pontosan ezért lett az Audi a korábbinál is sportosabb, ezért került szinte minden egyes alkatrészre valamifajta jelzés, ami azt sugallja, hogy a vezetője vérében a vezetés egyet jelent a dinamizmussal.

Az egy évvel ezelőtt megjelent A3 negyedik generációja tehát sok szempontból más, mint az elődjei. Azt szokhattuk ugyanis meg, hogy a kompakt vagy kisebb kategória nem kapja meg azt a színvonalat, amit az A4-től fölfelé megkaphatunk. Itt nem minőségi különbségekre, hanem technikai kérdésekre, felszereltségre és azok megjelenésére gondolok. Kisebb képernyő, leegyszerűsített kezelőszervek a magasabb méretkategóriával szemben. Hát ez a korszak véget ért a mostani szériával. Viszonylag sokat ültem mostanában egy új A6-os Audiban és a most tesztelt kompakt testvére, ahogy korábban is írtam, csupán a méretéből fakadó különbségeket mutatja. A mai tehetős nagyvárosi ember ugyanis lényegesen racionálisabban gondolkodik, mint 10-20 évvel ezelőtt. A zsúfolt utak, a szűk parkolóházak, a belvárosi tumultus, valamint az, hogy jellemzően egy, maximum két ember ül egy autóban ugyanis azt támogatja, hogy kisebb méretű autóval praktikusabb közlekedni. Nem ár kérdés tehát néhány honfitársunk számára, hogy melyik autót válassza. A most tesztelt Audi A3 a közel 15 millió forintos vételárával nem azokat a vevőket célozza meg, akik az akciós modellek között keresik a legideálisabb kompromisszumot.

A Volkswagen konszernen belül van nem is egy olyan márka, aki tömegek számára készíti a „jóáras” és kiváló autókat. Az Aud,i ahogy megszoktuk tőle, a prémium. Az A3 pedig a sportosított prémium lett.
A hátsó diffúzor utánzat, a légbeömlő imitáció a hátsó lökhárítón szükségtelenek ugyan, de akárhogyan is elemezném az értelmet, jól néznek ki. Ugyanilyen érzéseim vannak az autó front részével kapcsolatban is. Tekintélyt sugárzó, rendkívül maszkulin és lényegesen többet mutat, mint amit a méretei alapján gondolnánk. Talán a hűtőmaszkot kicsit túltolták, de ez csak a hatást növeli és még nagyon messze van az új BMW-k aranytalan veséitől. Messziről egyre inkább az lehet az érzésünk, hogy létezik egy S, M, L és XL változatú Audi, amelyek csak centikben térnek el egymástól, tudásban egyre kevésbé. A hármas Audi pedig az S méret, amelyet hirtelen felindulásból simán nagyobbnak is nézhetjük.

Ha kívülről kevésbé látjuk ezt a bizonyos nagyságot és hasonlóságot, a belső design és térkialakítás egészen biztos meggyőz mindenkit az előbbi állításomról. Egy mai luxusautó, ha adni akar magára minimum három kijelzővel kell, hogy rendelkezzen. A kompakt Audi is egészen pontosan ennyit kapott. Egyet a műszerfal helyére, egyet a középkonzol tetejére és egy kisebbet közvetlenül az előbbi alatt. Az A6-hoz képest, de mondhatnám az e-tront is, annyi a különbség, hogy a középkonzol alsó tájára elhelyezett klíma vezérlő itt valamivel kisebb és nincsen megdöntve.

A kijelzők pengeélesek és kifogástalan a struktúra, ahogyan megjelenítik az információt. Valóban luxus érzésünk van ettől a digitális parádétól. A műszerfalat egyébként hangulatunknak megfelelően átkonfigurálhatjuk, a megjelenített adatokat különféle módon rendezhetjük. A szabadságfok nem száz százalék, de széles skálája van a konfigurációs opcióknak.
Azt szerettem a Golf méretű 5 ajtós modellben, hogy minden kiválóan és átgondoltan vett körbe. Nem kellett semmit keresgetni, ott volt, ahol lennie kell. Anyaghasználat, kidolgozási minőség ugyanúgy ötös, ahogy az ülés komfortja.

A tesztelt modell egy manuális váltóval felszerelt 1,5 TSI benzinmotort kapott. A motor 150 lóerős volt és határozottan jól vitte a karosszériát. Az autó fogyasztása a városban lényegesen eltért az autópályán hozott fogyasztáshoz képest. Míg a városi közlekedés során, ahol számos dugóban volt szerencsén araszolni, 9,5 literes fogyasztást produkált, addig autópálya tempónál lényegesen kevesebbet, 7,2 litert.

Gondolom nem meglepetés, hogy felszereltség szempontjából szinte teljes volt a kínálat. Egészen pontosan két teleírt oldal volt az extralista, amely további sorokkal is növelhető lett volna, hiszen néha egy-egy sorban egy extracsomag volt feltüntetve, amely 2-3 tartozék együttes rendelésére vonatkozott. Tételesen nem sorolnám fel ezeket, de röviden minden benne volt, kivétel a bőrülés és az automata váltó. Ez utóbbin sokat filozofáltam, hogy vajon miért nem került bele, hiszen ennyi pénzért valószínleg több embernek lenne rá igénye, mint akinek nem. Függetlenül attól, hogy nagyon jó kis váltó volt. Pontos és precíz. Aztán arra jutottam, hogy a sportossághoz biztos ez is hozzátartozik. Hát akkor legyen. Én inkább kihagynám ezt a sportos érzésből 15 milláért.

Hogy milyen volt az A3? Közel tökéletes. Ez utóbbinak pedig ára van, de ha ez nem szempont, akkor a Golf vs. A3, vagy akár szembe állíthatnám sok-sok presztízs márkával is, az A3 jó eséllyel győzne.