Az utolsó szamuráj - Honda HR-V 1.5 Turbo Sport CVT
Mélyen tisztelem a japánokat. Ennek oka, hogy folyamatosan, időt nem kímélve törekednek a tökéletesség elérésére. Gondoljunk csak egy sushi szakácsra, aki éveken keresztül csak a rizsfőzés művészetét gyakorolja, vagy a szamurájokra, akik éveken keresztül voltak képesek a kard, hüvelyből való kivételét ismételni, hogy az tökéletes legyen. Mit jelent számunkra ez a tradíció? A fantasztikus autókat.
A Honda HR-V egy ízig-vérig japán autó. Minden szempontból hozza a japán érzést és jegyeket. Jelentsen ez jót vagy rosszat. Nem is emlékszem autóra, amiben ez ennyire jelen lett volna. Tökéletes illesztések, rendkívül csendes motor, kifinomult formaterv és az európai ízléstől picit távol álló belső hangulat. Ez persze teljesen szubjektív, de nekem például nagyon tetszik. De van olyan a környezetemben, akinek nem jött be a belső térben bordó bőr és fekete szövet kombinációja.
A második generációs HR-V 2015-ben jött ki a piacra, viszonylag hosszú kihagyást követően, hiszen az elődmodell gyártását 2006-ban fejezték be. Ennek a második generációnak a ráncfelvarrott modelljét volt szerencsénk tesztre vinni és nem is akármilyen felszereltséggel. A Sport változat ugyanis az árlista legvégén található. A legdrágább és a legtöbb különleges kiegészítőt tartalmazó, nyugodtam mondhatom, hogy egyedi modellről van szó.
Jogos lehet a kérdés, hogy miért adtam ezt a címet a cikknek? Talán mindenki emlékszik a filmre, amelyben Tom Cruise főszereplésével megismerhettük két fantasztikus ember küzdelmét, akik a modern kor Japánban való megtelepedése ellen szállnak hősies, ám reménytelen harcba. A szamurájok korának egyik végső csatájában tökéletes, penge éles kardjaikat kivonva futnak a korabeli gépfegyverekkel szemben. Elbuknak ugyan a küzdelemben, de senki nem gondolja, hogy ez a szó klasszikus értelmében vett vereség lenne. Az értékek, amelyeket képviselnek ugyanis olyan hagyományt, érzelmeket hordoznak, melyek megtartása ugyanúgy fontos, mint a kényszerérzet, hogy a legmodernebb technikát használjuk.
Amikor a 2019-es ráncfelvarrott HR-V tökéletesre csiszolt 1.5 literes 182 LE-s turbó motorjával az autópályán haladtam, óhatatlanul a filmbeli csatajelenet jutott az eszembe. El vagyunk kényelmesedve, és „autósújságíróként” megszoktam, hogy egy típus csúcsváltozatában olyan kényelmi, vezetéstámogató felszereltséget találunk, mint az adaptív tempomat, sávtartó (és nem csak sávelhagyásra figyelmeztető), holttér figyelő és nem utolsó sorban a mobiltelefonunk kitükrözési lehetősége. Ez utóbbi például azért fontos, mert ez a funkció jelzi, hogy az offline térképeknek (szóval a gyári navigációk korszakának) vége. Az adatkeretből minimális mennyiséget fogyasztó Google Maps, vagy Waze ugyanis összehasonlíthatatlan mértékben többet nyújt ingyen, mint egy sok tíz vagy inkább százezer forintért megvásárolható gyári navigáció.
Egyszóval megszokjuk a sok-sok újdonsült extrát, a digitális műszerfalat, melyektől a vezetési élmény is óhatatlanul megváltozik. Ebbe a gyorsan változó világba hozta ki a módosított HR-V-t a Honda mindezeknek a funkcióknak a kínálata nélkül. Megtartották a hagyományos vezetési élményt, talán a kategóriában utolsóként. Egy kategóriában, amely talán a legnagyobb ütemben fejlődik, a kompakt SUV szegmensbe, ahol olyan versenytársak találhatóak, mint a Toyota CHR, VW T-Roc vagy a Peugeot 3008. Mindenki hoz ki ide új és új típust, hiszen itt van a legnagyobb növekedés. A Honda is tudja ezt, és mégis a futóműre, a kiváló belső kialakításra, továbbá variálhatóságra helyezték a hangsúlyt, miközben a vezetési élmény klasszikus maradt. Nekem ez tetszik, szeretem.
Ami nem tetszik az a középkonzoli infotainement, amivel az előző szériás CR-V-ben is találkozhattunk már 2011-ben. Azért ez nem tradíció, ez inkább gáz. Nehézkesen kezelhető menüvel, CD lejátszós fejegységgel. Nem annyira régmúlt, hogy tisztelni tudjam. Minden mással meg tudok barátkozni, sőt kifejezetten tetszett a hagyományos analóg műszerfal kicsit 3D hatású műszerei, a rendkívül jó fogású kormány és a fantasztikusan kényelmes ülések. Nagyon jó az oldaltartásuk, se nem puhák, se nem kemények. Pont olyanok, amilyennek lenniük kell. Szintén jó ötlet a váltó alatt/mögött elhelyezett plusz polcocska, és formai szempontból remek a könyöklő és az előtte lévő pohártartó. Nem csak kényelmes, hanem mutatósra is sikerült. A fényes zongoralakk szerű borítást én elfelejteném (ha lehet egy életre), de biztos Japánban ezt imádják az emberek, mert a Toyota CHR-be is pakoltak ebből az anyagból jócskán az utastérbe.
A belső kialakítás és kényelem nem fejeződik be az első üléseknél. A hátsó utastér eszement jóra sikerült. Nagyon kellemes a lábtér és a külső – kupé szerű vonal ellenére – a fejtér is hibátlan. Az ülések zseniálisan alakíthatóak. Egy mozdulattal a csomagtartó síkjára dönthető. Így az alapban 393 liter csomagtartó 1533 literre bővíthető, vagy pedig az ülőlap felhajtható, így akár 124 cm-es tárgyakat is könnyedén be tudunk pakolni az autóba. Ennek rendszernek neve is van, Magic Seats, és valóban varázslatos. Ha tehetném, minden autóban alkalmaznám.
Pozitív csalódás volt az CVT, tehát fokozatmentes automata váltó együttműködése a motorral. Kifejezetten kellemes az imitált fokozatok használata és a fokozatmentes váltók „hibája”, hogy túlságosan elviszi a teljesítményt, sem volt észrevehető. Ettől függetlenül közel 1mp-et veszítünk a kényelem miatt, hiszen 8,6mp alatt teljesíti így az autó a 100-as sprintet. Nyomatékban is kevesebbet tud leadni 220Nm a manuális 240Nm-ével szemben. A tesztautónk fogyasztása 7,5l volt vegyes használat mellett. Ezt az igen kedvező adatot az ECO gomb is segített elérni, melynek bekapcsolását követően a teljesítményből visszavesz az autó, illetve a műszerfalon is jelzi, hogy optimálisan vezetjük-e az autót. Amennyiben igen, a km óra körül zöld lesz a keret az alap fehér helyett.
Nem esett szó még a HR-V külsejéről. Pedig a ráncfelvarrás során alaposan kézbe vették ezeket az elemeket is. A markáns, sportos vonalakat tovább erősíti a sport felszereltséghez kapható fényes fekete szárnyszerű betét az autó orrán, a 18”-es fekete kerekek és önmagában a kupé szerű vonalvezetés a rejtett hátsó kilincsekkel. Elől és hátul is LED-es fényszórókat szereltek az autóba. Igazán mutatósak lettek az első fényszórók.
Összességében egy határozottan szép, a menetkomfortot több ponton is támogató autó a HR-V. Sajnos az ára viszonylag borsos, a belépő modell 6,6M Ft, a tesztautónk 9,6M Ft-ba kerül. Ez utóbbi pedig csak párszázezer forinttal kevesebb, mint egy Elegance felszereltségű CR-V.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Kommentek