Bizonyos történetek képesek annyira a hatásuk alá vonni, hogy évek múlva se tudunk szabadulni a „varázs” alól. Legnagyobb közhelyek egyike, de valóban, minden könyv hozzánk tesz valamit, viszont néhány mű képes rá, hogy akár a teljes világról alkotott képünk is megváltoztassa. Kevés dolog tudja úgy formálni a jellemet, mint az olvasás, így most 7 olyan különböző témájú könyvet mutatunk be nektek, amik amellett, hogy elgondolkodtatnak, le se tudod tenni őket.

Márai Sándor - Az igazi

„Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedül való. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden.”

A címmel ellentétben, Márai egyik nagy klasszikusa nem egy rózsaszín szerelmes történet, sőt. Az Igazi ugyanis a szerelemnek azt az oldalát mutatja meg, ami kimarad a romantikus nagyregényekből. Egy tipikus polgári házasság zátonyra futásának történetét ismerhetjük meg a volt férj, és a volt feleség monológján keresztül. Mindkét rész külön oldalról vizsgálja a történetet, két oldalról bemutatva a boldogtalanságukat. A könyvhöz hozzátartozik a házasság bukásának oka, Judit, a cselédlány monológja is, amit a könyv második kötetében, a Judit, és az utóhang.. című műben olvashatunk. A három monológ három különböző oldalról járja körbe a szerelmi háromszöget, tökéletesen bemutatva, hogy milyen különböző módon keresték egymásban azt a bizonyos nagybetűst...Márai kegyetlen őszinteséggel ismerteti a szerelmet, a két világháború közötti Magyarországot, majd az emigrációs helyzetet. A kérdés pedig nyitott marad.. létezik az igazi?

Margaret Atwood - A szolgálólány meséje

„Amikor elfoglalták a Kongresszust, nem ébredtünk fel. Amikor a terroristákat hibáztatva felfüggesztették az Alkotmányt, nem ébredtünk fel. Semmi nem változik meg azonnal. Egy lassan melegedő fürdőkádban azelőtt halálra főznek, mielőtt észrevennéd.”

Hazánkban a HBO keretein belül bemutatott sikersorozat, A Szolgálólány meséje eredeti könyv változatában talán még nagyobbat üt, mint a tv képernyőn. Margaret Atwood még a 80-as években publikált disztópiája méltó utódja Orwell fő művének. Félelmetes képet kapunk egy világról, ahol a nők olyan mértékben terméketlenek, hogy egy teljesen új államhatalmi berendezkedés alakítanak ki, ahol a diktatórikus rendszer keretein belül a megmaradt néhány termékeny nőt rákényszerítik, hogy gyermekeket szüljenek az állami vezetőknek. Olvasás közben még az is átértékeli a feminizmus fontosságát, aki egyébként eddig semmilyen szinten sem értett egyet a feminista nézettekkel.

Gabriel Grácia Márquez - Száz év magány

„Mindig jusson eszükbe, hogy a múlt hazugság, hogy az emlékezet nem ismer visszautat, hogy minden régi tavasz visszahozhatatlanul elveszett, s hogy végső soron a legőrjöngőbb és legmakacsabb szerelem sem egyéb, mint tűnő igazság.”

A Száz év magány az egyik leghíresebb irodalmi alapmű, egyben Márquez legismertebb regénye, ami világhírűvé tette a latin-amerikai irodalmat. Szerencsére rengeteg Márquez mű újra nyomtatásba kerül, így már a Száz év magány is újra megtalálható lesz a polcokon. A könyv részletesen bemutatja a Buendía család 100 éves történetét, megismerjük a felemelkedés és bukás hullámzását, valamint, hogy hogyan élik meg a szerelmet, és az emberi kapcsolatokat, mindezt a „mágikus realizmus” különleges bűvkörében. Az író az egész 20.század alapproblémájára hívja fel a figyelmet. A magány a társas magány formájában is ugyanolyan pusztító. Aki pedig többszörösen nem tanul a múlt hibáiból, nem érdemli meg, hogy felszabaduljon.

George Orwell - 1984

„Semmi sem a sajátod azon a néhány köbcentin kívül, ami a koponyádban van.”

Talán senkinek se kell bemutatni Orwell legelterjedtebb disztópiáját. Az üzenet pedig nem is lehetne aktuálisabb. A Nagy Testvér kultusz bejárta az egész világot, így az 1984 a legtöbb mai disztópia első számú forrása. A hatalom célja a hatalom, ezen felül semmi más nem számít, és minden eszköz megengedett. Tökéletes képet kapunk arról, milyen egy olyan világ, ahol a szabadság csak ábránd, de már maga az ábránd is olyan gondolatbűn, amiért kivégeznek. Ahol a magántulajdon nem létezik, akaratod ellenére is nem vagy más, mint egy báb a sok közül. Rengetegen vonnak párhuzamot az 1984 világa, és a mai világunk között, viszont mindenki maga dönti el, hogy mit is lát azzal a néhány köbcenti tulajdonnal, ami a koponyájában van. A gondolat szabadsága a legnagyobb szabadság.

• könyvajánló könyvek olvasás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!